„Egyeztessük jogainkat! Párbeszéd kezdeményezése öt településen” című 14 hónapos programunk keretében Egerben és öt kistelepülésen összesen 21 alkalommal beszélgettünk hátrányos helyzetű szülőkkel és gyerekekkel elsősorban az óvodával és az iskolával kapcsolatos tapasztalataikról. Amellett, hogy vannak kedvező vélemények is segítőkész tanárokról és jól működő intézményekről, az a jellemző, hogy ezek a szülők, gyerekek és fiatalok rendszeresen kerülnek megalázó helyzetekbe az óvodában, az iskolában. Ráadásul az sem ritka vélemény, hogy nagyon gyenge az oktatás minősége, a gyerekek nem kapnak segítséget, nincsenek iskolai programok, rendezvények.

Néhány a vélemények, tapasztalatok közül:

„Farsang, nekik nincs farsang, Mikuláskor nincs Mikulás. (…) Kirándulás nincsen, nem ismerik. A tanulásról ne is mondjunk semmit, megmondom őszintén, a gyerekek úgy vissza vannak maradva, hogy az nem igaz.” (szülő)

„Sok gond van a tanárokkal, már nagyon-nagyon sok belőlük. (…) Jobban szeretek a székházban tanulni, mert ott mindig megértem. (…) Az iskolában veszekednek mindig.” (tanuló)

„Nem ilyen szépen tanítanak, mint amit itt beszélgetünk, hanem torkaszakadtából ordít. Meg ismétlünk, három éve ugyanazt ismételjük. Már arra is ötöst adnak, hogy egyszer egy. (…) Hogy ne foglalkozzanak vele.” (tanuló)

„Nekem is voltak problémáim, mert már megfenyegették azzal, hogy levágják a haját. (…) A gyerekek minden áron le akarták vágni a haját, de én szóltam az iskolába, hogy ha meg tudom, én nem tudom, mit csinálok.” (szülő)

„A tanár olyan nyakast adott neki {a gyereknek}, mert meg akart mutatni az egyik fiúnak valamit a telefonjában, hogy a gyereknek megfájdult a nyaka. (…) Az egyik tanárja nyakon vágta a gyereket azzal, hogy miért van nála a telefon, meg kikapta a kezéből a telefont, meg azt mondja, eltöri.” (szülő)

Projektünket a Közös Értékeink Program támogatja.