Hibátlanul megtanulta a Reményhez c. verset

Dzsesszika most már hetedikes.

Ötödik osztályban pótvizsgázott matematikából, tanultunk egész nyáron. Visszamentünk második osztályhoz, a szorzótáblához, a maradékos osztáshoz, és betömtünk a hiányzó lyukakat. Matematikából már nincs gondja, persze nem ötös, de nincs veszélyzónában sem, folyamatosan gyakorol, és néha még élvezi is, főleg a geometriát és az algebrát, egyenleteket.

A hatodikat sikeresen lezártuk.

Dzsesszikának igen furcsa a hanglejtése, a hangsúlya. Szokatlan, idegenszerű a kiejtése, a szó elejét elnyeli, a szó végét pedig megnyomja, oda helyezi a hangsúlyt. Olvasását ez igen nehézkessé teszi. Neki fut a szövegnek, megáll, ismétel, ismétel, nem találja meg a megfelelő ritmust. Gondoltam, lehet, hogy valami gyermekkori trauma miatt rejtett dadogása van, de az is lehet, hogy a cigány nyelvre oly jellemző hangsúlyozást és a „khehezést” sajátította el anyanyelvi szocializációja során. Ezen a területen nem vagyok szakember, csak némi rálátásom van. Hiszen valamikor réges-régen egy-egy alkalommal együtt dolgoztam Montágh Imérével, aki felhívta figyelmemet az akkori roma csoportom tagjainak nyelvi sajátosságára.

Dzsesszikával évek óta olvasunk együtt történeteket, tankönyvi szövegeket és verseket. Próbáltuk megtanulni a kötelező verseket, versrészleteket a János vitézből, a Toldiból, a Walesi bárdokat. De soha nem jutottunk a végére. Dzsesszika elmenekült ezek elől, vagy betegségbe, vagy csak egyszerűen a feladat elől, a Tanodából. Tehát erőlködéseink kudarcba fulladtak.

Jó korán, sőt idő előtt kezdtünk neki Csokonai Reményhez c. verséhez. Jó pár alkalom a szöveg folyamatos, hibátlan olvasásával telt el, majd jött a „szótározás”: az egyes szavak mit is jelentenek? Kétség? Mező? Tünemény? Csalfa? Bókol? Trilla?

Minden nagyon jól indult, majd betegségbe menekült ismét a feladat előtt! Pedig már három versszakot kiválóan tudott.

Már ismertem a kudarctól való menekülésének taktikáit. És miután betegségéből kigyógyult, újra elővettük a verset.

Felmondta, és ötöst kapott. Szépen, folyamatosan, és a hangsúlyok is a helyére kerültek.

Dzsesszika egy hatalmas akadályt bontott le maga előtt.

Nagyon büszkék vagyunk Dzsesszikára!

Lejegyezte: Farkas Zsuzsa